Szeretem a román határidőket.
Amit nyíltan kijelentenek: 30 nap kell, hogy átírják a külföldi keresztleveleket. Két hét sürgősségi díjjal. Magyarán mondva ha fizetsz, akkor becsúsztatjuk a dossziét az elsők közé, de akkor is kell várjál két hetet, mert miért ne, szokd a rendszert.
Ami tulajdonképpen történik: tíz nap után felhívják az embert, hogy fizesse ki a díjat. Egyúttal vigye át a saját dossziéját egy másik hivatalba (INEP), ráadásul személyesen, hogy keltesse azt az érzést, hogy tényleg dolgoznak az iratcsomón. Nem, nem dolgoznak az iratcsomón, tíz nap alatt csak egy papírt kapcsoltak hozzá: “átpasszoltuk nektek a dossziét”. Fizetni persze csak pár nap múlva lehet, mert le kell pezsgőzni az óévet és ki hülye, hogy dolgozzon péntek déltől? Mikor az ember megjegyzi nekik, hogy akkor esnek a sürgősségi díjtól, az sem számít, ha nyárra lesznek meg, akkor fel lehet gyorsítani a dolgokat: menjen vissza az ember még pitymalatkor, de csak jövő héten, na akkor majd gyorsan megoldjuk. Nem oldották meg. Újabb irat az iratcsomó tetejére: “átnéztük, minden rendben, visszapasszoljuk nektek”. (Csak zárójelben: pont ezt a procedúrát egyeztettük még emailben, de nem számít, ha személyesen van ott az ember, meg lehet azt ismételni) És legyen az ember megint postás, hadd legyen ismét aktív része az iratai rendezésének. De előtte legyen hálás, amiért ilyen gyorsan rendezik az ügyét, mert ugye normális körülmények között Bukarestbe kéne küldeni az iratokat, ami újabb hónap, … “de neked megcsináltuk itt helyben”. (Megint zárójel: nem igaz, pont azért egyeztettünk emailben, hogy ne kelljen Bukarest) Eddig összefoglalva: eltelt a két hét, az eredmény meg a hivatalok közötti pingpongozásának a dokumentálása. Szó szerint. És két egészséges séta, mint alkalmi postás. Keresztlevél? Arra két hét sem volt elég, még fenyegetéssel, postáskodással és “csak neked gyorsan megcsináljuk”-kal együtt sem.
Újabb eset: tizedikén elküldtem a Külügyminisztérium PR osztályára a tokiói nagykövetség elleni panaszlevelet. Egy óra (!) múlva jött is a válasz a “Direcţia Relaţii Interinstituţionale, Politici şi Informaţii Publice” részéről, melyben megnyugtatnak, hogy dolgoznak az eseten és törvény írja elő, hogy egy hónapon belül “meg is kell oldják”. Én tudom nagyon jól, hogy egy hónap, de a helyükben nem írnám oda, mert úgysem tudják betartani. Jó. Ma jött egy másik értesítés, ezúttal a “Direcţia Relaţii Consulare” osztályról, ilyen-olyan úton ők is megkapták a levelem és kikérik a tokiói nagykövetség véleményét is az ügyben. Magyarán mondva eddig kibogozták a panaszlevélből, hogy valakinek van valami elszámolnivalója valamilyen nagykövetséggel. Na, hát akkor passzoljuk át az ügyet annak az osztálynak, aki a nagykövetségeket felügyeli. Majdnem két hétbe került. Ezután gondolom két hét alatt gyorsan megvárják a tokiói nagykövetség válaszát, és még gyorsabban “megoldják” a helyzetet. Mert az időből nem fognak kifutni, előírja a törvény, nem azt mondták?
Egy nagy izét fognak így megoldani.
